Sziasztok! Még nyár elején elkezdtem írni egy történetet. Gondolom az első gondolat ami eszedbe jut az, hogy ,,Na tessék. Egy újabb Twilight utánzat!". Amin nem is csodálkozom, mivel mióta Stephenie Meyer megírta és persze kiadatta a Twilightot, azóta egyfolytába jelennek meg a szebbnél szebb történetek.Persze van köztük egy két jó, de nekem nem nagyon jönnek be...igaz, kinek a Pap, kinek a Papné :) Így hát én is elkezdtem írni egy történetet, ami egy 16 éves lányról szól, aki elköltözött a szüleitől és egyedül próbál élni, amíg meg nem ismerkedik egy sráccal akivel...blablabla....Részben vannak benn olyan pillanatok amik velem is megtörténtek.Na jó! Nem annyira sok csak néhány jelenet szerepel benne...:) Példának okáért én is 16 vagyok XD Na jó ennyi elég bevezetőnek...:) Ha érdekel a történet, akkor olvasd nyugodtan, várom a kritikákat, véleményeket. Köszi, hogy benéztél! :)
Lilla
Aki ráismer saját alkotására annak köszi :) Nagyon szépek:)
„Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
minden, amit eddig hittem, romokban hever.
Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:
nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.
Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.
Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés...
S most minden szertefoszlott.
Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.
Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok.
Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.
Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.
Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.
S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek.
Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged….”
A Karácsony nem hozott havat,
De nekem még tavalyról maradt
A hűtőben, a levesek mögött,
Majd összeszedem szépen délelőtt.
-És gyúrok olyan hógolyót Neked!-
-És megdobom a csillagos eget,
Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon,
Olvadjon el, ahogy a fájdalom.
S ha letörlöd, kezemhez ér kezed.
-Így simogatlak utoljára meg…